2017. október 13., péntek

Holdbéli Krónikák - Ay Luna










Hold.
A planéták közül, a Nap után, a második.
Száma a Kettő, princípiuma a Nő.


Emlékszünk, ugye?, Nap-Fivér, Hold-Nővér.
Cancionero de Upsala – régi daloskönyv, 1556, Velence.
Elveszett. Elnyelték a lagúnák meg a századok.


Másolatok darabjai maradtak ránk, az Uppsalai Egyetem könyvtárában, 1909-ben rakták össze ismét, a fakszimile 1984-ben jelent meg.

.
Luna mendax. A Hold hazudik.
Miért?, mert tükör, nincs saját fénye, a Napét tükrözi vissza ránk. És a kötött keringése miatt állandóan változik az, amit látunk belőle. Tehát nincs állandó képe. Nincs igazi látható állandó létezése. A tükrök szokásos árulása.
Ráadásul mindig az egyik felét fordítja a Föld felé. De bezzeg fordítva nem igaz: amonnan nézve a Földnek nem mindig ugyanaz a része látszik.


A Daloskönyvben régi, anonim lejegyzésű spanyol dalok, himnuszok, miserészletek és mindenféle átiratok. A számuk 70.
Az egyik közülük különösen kedvelt, ő az Ay Luna.


Az első igazi, Hold-találkozás az emberiséggel? A Luna-2, 1959-ben, amit az oroszok belezuhantattak a felszínbe. 


Ember 1969-ben járt először a Holdon, itt az amerikaiak nyertek.
Három nagyon jó lemez, mindegyiken ott van középtájon az Ay Luna.


A Hold átmérője a Földének negyede, tömege viszont csak 1/81 része, de nincs túl messze, 380e km. Miért fontos ez? Mert így a gravitációja igen jelentős.


Annyira, hogy az ellipszis-pálya miatti közelvagyok - nemvagyokközel helyzetek, és az ebből eredő alakváltozások periodikusan pumpálják a földi vizeket a éppen a Hold felőli oldalon.


Mivel a Holdról van szó, nem meglepő, hogy három teljesen különböző megközelítés lesz a három lemezen.
Más énekhangok, más ritmus, más hangszerelés. Mi adja az igazi közös vonalat bennük a Holdon kívül?, hát a dallam, rávágjuk nyilván. Ez igaz, de a lényeg most máshol van. Mert van egy rendszer belül. A keret, amely összetartja az egészet. És ha ezen belül maradunk, akkor azt mondjuk, ez de jó. Mint ez a portugál verzió is, pedig előszörre azért eléggé merész.
Tudunk ilyen víz-ciklust, amit a Hold csinál? Igen, kettőt bizonyosan.
Az egyik az ár-apály jelensége, amely még a talajvizekben is mérhető.


A másik pedig a hölgyek női ciklusa. Amely eredendően nem teljesen pontos, épp úgy, mint a Hold ciklusai; van egy kis irracionális eltérés ezekben a keringési rendszerekben, mindenféle precessziók és librációk és deklinációk, amelyek nagyon picik, de azért pl. októberi orosz forradalmat november 7-ére tolták, meg február 29. az meg egy létező dátum.
A korszerű fogamzásgátló szerek egy full-pontos skálát adnak; felülírják a természetes szabálytalanságokat. Skálakiigazítás?  Tisztára, mint a Bach - Werckmeister paktum. 


Jó ez vajon? 
Nem tudom.
Montserrat hangja viszont egy ragyogás. Különösen finom hangszerelés. Meditatív. 


Mert egész éjszaka ad fényt a Hold, vezet, amikor a  hegyekben járunk. De miért kell fény éjszaka, hiszen alszunk?, és miféle hegyekről van szó?
Belső fények, kifelé nem mutatott, rejtett megfelelések.
Mert a Hold igazi Nő. Kívül-belül változékony.
Maszkonok. 


Mass concentration, tömegeloszlás. 
1968 óta tudjuk, hogy a Hold tömege, így gravitációja rendkívül egyenetlen, furcsa csomópontok léteznek a belsejében. Amelyek a műholdak pályáját erősen megcsipkézik, a holdkomp leszállásának kiszámítását meg kétségbeejtően megbonyolítják. 


Annyira, hogy ’69-ben csak másodszorra sikerült a leszállás, mert a számítások rossz helyre mutattak, kellett egy új kör, ami annyi üzemanyagot emésztett fel, hogy végül, visszatéréskor, az űrhajóhoz kapcsolódva csak 17 másodpercnyi maradt….
"Neil on manual control looking for a good spot. Fuel going low fast. Holy fuck this guy."
Ez azért bátor dolog volt.


Guillemette mezzója: dráma és érzelem. Egy különösen szép hárfa – vihuela feszített gomolygása adja a hátteret, csupa-csupa díszítés és háttér-improvizáció, egy dinamikus és állandóan változó hangszerelés. Lunáris, igen, mert ez egy Ay Luna. És a megdöbbentő emelés az énekhangon, igazi, nőihisztériás-megcsuklásos. Különösen szép.


Mint a félhold. Viszont az Egyenlítőhöz közeledve az alakból már nehéz megállapítani, hogy fogyó vagy növő a Hold, nincs D betű meg C betű, mert nem sarló van, hanem csónak alak. 
A Hold Bárkája, ahogy az arab mesék tanítják.


Ez a harmadik verzió, elsőre meghökkentő. Két férfihang. Erős basszus-kíséret. És annyira más tempó, hogy előszörre alig lehet a Holdat felismerni. 


Más a központozás, a szépség új ruhában áll elő. Furcsán erős belső gördülősség,  a harmóniahatás valahogy szélesebb horizontra vetül.
Itt nincs hisztéria, de az emelések végén pici fények ülnek az énekhangokon. Férfiaknál ez erős ritkaság.
Szépen beül a másik két lemez közé.



 Így hárman pedig abba a hálózatba, amely összetartja az emberi létezést a hideg Űrben.






Ahol az elképzelt holdbázisokból meg  bányákból meg börtönökből semmi sem valósult meg.
Meg Hold-erőművek sem lettek, és légkört sem akarunk előállítani. 
46 éve nem járt a Holdon ember, nincs is tervben, a grandiózus programokat leállították.



Az Ay Luna azonban teljes szépségében ragyog.

  




Ay luna que reluces, 
Toda la noche m'alumbres. 
Ay, luna tan bella Alumbresme a la sierra; 
Por do vaya y venga! 
Toda la noche m'alumbres




Feltétlen ajánlott. 

































_________________________
Képek:
A fordítás, ami vezetett, Suda Magdolna munkája, köszönöm neki,