2016. szeptember 16., péntek

A Festa-kód




Constanzo Festa, reneszánsz szerző, 1485–ös születésű, Torinó környékén nevelkedett. 1514–ben, Bretagne-ii Anna királyné temetésére írt motettája nagy hírnevet szerzett neki; élt Nápoly környékén, majd Rómában, a Pápai Kórusban énekelt, illetve néhány évig vezette. Rengeteg mindent írt, nagyrészt motettákat, egyházi műveket, és különféle hangszeres zenéket, de mindezek közül most minket a La Spagna érdekel.


A La Spagna  régi ismerős, egy dallam, egy tánc-féle,  ill. ami megmaradt belőle (nevezetesen a basszusszólam). Akkoriban legismertebb verziója a Bassadanza lehetett, valószínűleg spanyolországi eredettel. Közkedveltsége mai szemszögből egészen hihetetlen volt; egyike a legnagyobb reneszánsz ’slágereknek’. Festa erre a dallamra, mint cantus firmusra, 125 variációt írt. 



Egyfajta skolasztikus mű, az akkori ellenpont-technika bravúrjait mutatja meg, végighaladva a lehetőségeken, mint a kánon, tripla-kánon, imitáció, szabad/kötött ellenpont, quodlibet, stb…stb..



Egészen monumentális munka; teljesen meghökkentő, ha ránézünk a naptárra. Ráadásul teli keresztény és antik számelméleti/matematikai spekulációkkal.







Akarva/akaratlanul ide kívánkozik a bő 200 év eltelte utáni Musikalisches Opfer Bachtól. A hasonlóság kézenfekvő; mindkettő erősen spekulatív, művi, hangelmélet-fegyvertárt felsorakoztató mű, szándékolt tanító/bemutató jelleggel. Meghallgatva azonban erősen eltérnek; 200 év éppúgy nem múlik el nyomtalanul, mint az 1500 kilométer, lefelé, délnek áll az iránytű..


Bachnál; egy alapvetően szép dallam totális multi-analízise zajlik; pazar matematikai megoldásokkal és valóban akrobatikus technikával; atomokra esik szét a harmónia, minden lehetséges bravúr megtörténik és mindegyik visszafelé is, lemezről inkább haladó zeneiskolai melléklet íze van. Csak úgy hallgatni élvezetből…ritkaság, inkább hozzáértők örvendeznek, amikor a kettős tükörkánon fordított alapformájából ismét valami hallgatható születik… Viszont tény, hogy mestermű; bár igazi, mélységi megértése a képzett zenészeknek sem egyszerű.


Ezt a lemezt hallgatva viszont egészen különös dolgokat figyelhetünk meg. Már az alapdallam, amelyből a Cantus Firmus lesz – lélegzetelállítóan gyönyörű. Réges-régi fúvósok és a violonok hangszíne ezt erősen fokozza. Aztán kezdődnek a variációk. Egyik szépségből a másikba esünk. Mindegyik megtartja a harmóniát. Akár laikus füllel is hallgathatjuk, mindenhol feltűnik a távoli melódia, vagy legalább az árnyéka, emléke. 



Különböző ritmusok, más szerkezetek, de lényeg átragyog, mint a napfény a levélerezeten. Aztán valami furcsaság. Megy a dallam, nagyfokú ’kidíszítettség’, felbomlik sok kicsi ritmusra, a kis ritmusok dallamában ráismerünk az alapmotívumra.


Egy egységet úgy bontunk fel, hogy a kis részek megtartják az egység alaptulajdonságait. Kicsit érdemes ezen agyalni. Akinek megy a felső matek, rögtön rávágja, hogy mint a fraktál  



Akkor Festa zenéje alapvetően egy brokkoli…?  Hááát, alapvetően és voltaképpen….olyasmi…de talán inkább egy finom gyökérhálózat vagy egy szép kristályszerkezet.





Visszafelé, ’felfelé’ is gondolkodhatunk: ha az alaphangközök és az elképzelt szférikus zenék is egy másik fraktálfüggvény; vajon a variációk összeválogatása, sorrendje is kiad egy szisztémát, ami az alapdallammal kapcsolatos? Mivel a reneszánszban vagyunk, a válasz 99%, hogy igen. Ismét felfelé egy lépés, és akkor úgy kellene hallgatni, bizonyos órákban/napokban, ugyanezen rendszer szerint…

Na, ennyi matek mára talán elég.

Ensemble Huelgas
A lemez enélkül is teljesen élvezhető. Mert pl. az összes variáció szép. A gondolatok nem direkte jönnek, mint a későbbi zenében, hanem sokkal diszkrétebben, rejtettebben, itt, a variációk mikéntje adja őket. Mint egy kód.  A Festa-kód. Ami persze jóval-jóval bonyolultabb csavarokat rejt, mint egy fraktál-szerű viselkedés felbukkanása; itt a hasonlatosság Bachhoz erős.

Írj variációkat egy dallamra, megmondom milyen ember vagy és mit gondolsz a világról…


Enigma


És ez a kód kifejtve és ezennel megértve? – Részemről, a válasz, ’nagyon kicsit’, leginkább azért, mert egy más korba vagyunk beleszőve; az, hogy 500 éve igazából hogyan is volt ez a kollektív világnézet, azt innen megsejteni nagyon erősen spekulatív; igazából azt sem tudjuk, hogy mostak kezet, vagy hogyan ettek meg egy uborkát  …



Másrészt, hallás után kitalálni, hogy pl. itt az egyik variáció felső szólamából a skálák, illetve a hangok kezdőbetűi a spanyol uralkodó nevét adják ki, lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Viszont a felszínt karcolgatva már akkora varázslattal bír, ami lazán átragyogja azt az 500 évet, meg a sűrű homályt, amely elfedi az igazi ’szisztémát’.

A lemez SACD; megfelelő berendezésekkel és némi szerencsével a hangzás olyan, mint egy hifis álom.



Hallgassátok meg.
Csak simán barangolni a lépcsőházban is finom; kicsi gondolkodással igazi csemege, némi hozzáértéssel igazi különlegesség lehet.








____________________________
Képek:
1-2--3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14