2016. szeptember 28., szerda

Feljegyzések egy kapucinus kolostorból








Giovanni Battista Pergolesi.
Nápolyban járunk




A nápolyi Konzervatórium szopránja, majd elsőhegedűse 1729től; pár évre rá megjelentek első oratóriumai és operái; a Salustia 1731-ben, ezzel kezdetét vette az Opera Seria.  Karrierje szépen ívelt fölfelé; hercegi karmester lett, sok operáját mutatták be. Az a vicces dolog is megtörtént, hogy a hosszú, sokfelvonásos operák szüneteibe beiktatott intermezzo musicalek sikeresek lettek, sőt, elkezdtek jobban tetszeni a közönségnek

Uralkodóváltás (Bourbon Károly 1735), pártfogók helyzete változott, ezért egy rövid kitérő Rómába, ahol szintén nagy siker kísérte. Beteg lett tuberkolózis visszatért Nápolyba, majd Pozzuoliban egy kapucinus kolostorban folytatta életét, itt kezdte el írni a Stabat Matert, amelyet halála napján fejezett be, 1736ban. Nagyon fiatal volt, alig 26 éves. 




Ez a Stabat Mater nagyon híres lett. 
Méltán.

Lemezek terén a helyzet finom; az általános színvonal igen jó; most háromról esik szó, a középső megszerzése ma már sajnos nagyon bonyolult.

Ennek a szép kéknek komoly rajongótábora van:




Abbado remek zenekarral és pazar énekesekkel vette fel; az egyik közülük kedvencem, a velencei kontraalt, Sara Mingardo. Finom, nagyívű sodrás, gyönyörű continuo-orgona kitámasztás; lassú hömpölygés, kissé olyan gyászmisés; a belinkelt rész egy szép Bach kantáta részlete is lehetne. A vonósok, a zenekar finoman, gyönyörűen játszik. A két énekes külön-külön és együtt is gyönyörű, Sara Mingardo hangja itt is igazi borzongás. Ünnepélyesség, finomság, hihetetlen beleérzés.


A felvétel nagyon jó, kissé sötét színezet, pont, mint a zene, jó láncon hallgatva megtekeri az ember lelkét. Gyakorlatilag nem tévedés azt mondani, hogy egy etalon; aki itt megáll, nagyot nem hibázik.
Feltétlen ajánlott, ezzel a többségnek itt be is fejeződik az ajánló; lehet szépen felöltözni, és menni a MÜPA-ba, vagy legalábbis várni pár évtizedet, amíg idejönnek.

De.
A világ jóval tágasabb, a horizont meg szélesebb, mint gondolnánk.
És hallgatva a lemezt, valami nem stimmel mégsem....van valami furcsa és megmagyarázhatatlan diszkomfort-érzet. Szép-szép, de akkor meg mi a baj? Talán Abbado, aki inkább a későbbi zenék specialistája? Ebből az egy lemezből ezt kitalálni azért elég nehéz, és nem tudom azt sem felróni, hogy túlontúl romantikus a megközelítés, mert nagyon helyesen, nem az.
Próbáljunk hátrébb lépni kicsit, és nézni az évszámot, meg leginkább a térképet.

Hát persze. Az igazi kulcs: Nápoly, maga a város.



Ahol Pergolesi élt, ahová kinyitotta az ablakot a szobájában. Mert milyen is igazából? Nem lassú, nem hömpölygős és legfőképp, nem finom.


Itt jön be a másik lemez.


A Dantone –féle részletet meghallgatva szerintem teljesen világos lesz, mire gondolok.


Napsütés, ragyogás, tenger. Nincs finomkodás. Az ünnep másmilyen. Az utcák koszosak, de a lelkek világosabbak. Sokkal-sokkal, még akár halál előtt is, 26 évesen. Dráma van, a zenekar nem pattog, de úgy játszik, mint az Vezúv kitörés előtt. Nyers. A vonósok húzása néhol gyakorlatilag barbár. Ösztönből. A tempó állandóan forrong, változik. Romantikus hullámzás és naplemente, meg távolba tűnő álmodozóan szép tekintet, az itt nincs, helyette feszültség, akkora, hogy az ember akaratlanul valami menedék után néz, hogy mentse az irháját. 




Sonja Prina és Roberta Invernizzi (a milánói kontraalt-, illetve szoprán-csodák, emlékszünk?) úgy énekelnek, mint ahogyan ritkán hallani lemezről; szinte kivetkőznek magukból, kicsúsznak a szép katolikus ünnepi máz alólamilyen igazából Dél.

Ahogy Don Corleone mondta a Keresztapában, amikor felszedett egy nedves kavicsot, kettétörte, és mutatta, hogy csak kívül vizes, vékonyan, de belül marad olyan, amilyen volt, soha nem fog megváltozni; a katolicizmus, a vallás, háborúk, akármi jöhet


Ezt az ízt erősen érezni a lemezen; pont, mint ahogyan látjuk a nápolyi utcákon a körmenetet, mezítlábas koszos gyerekek hófehér ruhában, Mária zászlóval és igazi nagy hittel, lelkükben pompával. 
Néhány rész ez az első szám is - nagyobb hangerőn teljesen szíven üt.
A hangminőség parádés.

Feltétlen, módfelett ajánlott.



Akad, aki még ettől is tovább gondolta a dolgot; nem csak a 'korhű előadás' érdekelte, hanem az, hogy úgy igazából mi is volt a helyzet ezzel a művel akkoriban Nápolyban.


Mert higgyétek el, Nápoly egy furcsa és különleges hely; pl. az az állandó, szűnni nem akaró verőfény, mindig, egész évben, még a színek is mások, az a hihetetlen kosz és rumli, a közönség meg messze nem az volt, mint pl. Bach Abendmusikjánál, vagy akár Vivaldi Velencéjénél. A Salve Regina gyönyörűen ráépült, ill. beépült az emberek lelkébe, úgy igazából. Hogyan is? Hát pl. így, ahogyan a lemezen a 'keret', amibe illeszkedik Pergolesi műve.


Furcsa, nem? Egy Tarantella a két Mária-imádás között...de ez pont így elhangozhatott bármelyik Nápoly környéki templomban.


Ahogyan a Le Poeme Harmonique gondolja, talán még egyenesebb előadás. A gyermekkórus-rész mint egy finom hártya, szétterül, gyakorlatilag a megvalósult varázslat, de a hegedűk kemények, szinte vadak. A szólisták zseniálisak; direkt-hangok, díszítenek, ha kell, nagyon, de az érzelgősségnek nyoma sincs; (szinte nem szép...) az Abbado -félén, ahogyan vibrátóznak, az ide nem illene (pedig az nagyon szép) (vajon…?), más szavakkal, a nápolyi közönség megdobálná őket valami zöldség/halpiaci maradékkal... Annyira direkt és egyenes és olykor kiabálós, hogy a szeretett hangrendszerünknek össze kell kapnia magát, hogy ne legyen éles a hang. Ebből kitaláltátok, hogy kicsi rendszerekkel ez a lemez gyakorlatilag hallgathatatlan.. Ahol viszont sikerül a (hifis) csoda, hát, ott szem nem marad szárazon - komolyan. Valami igen mélyet érint, ami mélyebben van a szép/nem szép kategóriánál.

Még egyszer. 
Ismerek nem egy olyan embert, akinek az Abbado-féle az etalon; soha nem vitázom velük, mert az ízlésük rendben van, nagyon is, de azért megmutatom nekik ezeket is...

Tehát,  akkor most melyik a győztes? 
Mindhárom


Úgy, belül meg, mindenki megérzi, melyik kell neki igazán.







_____________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11