2017. március 12., vasárnap

Missa Mexicana









A legenda szerint 1531-ben angyalok szálltak a földre, hogy felépítsék a várost, amelyet most  úgy hívnak, hogy Puebla de los Angeles, valahol Mexico City és Veracruz között félúton. 

 
Természetesen a Katedrális volt az első mennyei alkotás az épületek sorában. Szépsége lenyűgöző, 100 év elteltével pedig zenei gazdagsága meghaladta az odahordott arany díszítések ragyogását. Kicsit furcsa keverék lett; a spanyol Reneszánsz fénykorát idézi, de telve az Újvilág egzotikus színeivel és az Afrikából behurcolt rabszolgák ős-zenéjének nyugtalanító ritmusával.


Juan Gutierrez de Padilla.
1629-ben kinevezték a katedrális maestro de capilla tisztségébe; 15 évvel később, Juan Palafox y Mendoza érsek támogatásával létrehozta azt az együttest és kórust, 28 férfi, 14 fiú taggal, amely a leghíresebb lett szerte a spanyol fennhatóság alatt.


Padilla műveiben annyira visszanyúlt a reneszánsz polifónia eszköztárához, hogy ez innen egyenesen ódivatúnak tűnhet – ne feledjük, Európában már barokkot írtak, és Itáliában pedig az Opera aratta zajos sikereit – viszont mégsem volt avítt vagy unalmas, egyetlen másodpercre sem. 


Hogy miért?, mert teljesen más lett az Újvilág egyházi zenei szövete. A mise alapja maradt a régi, a Szentírást itt sem költötték át, a zenei megfeleltetése is a megszokott, a több szólam bonyolultsága versenyre kelhet akár egy kései Palestrina-művel is. Viszont teljesen más keretbe került az egész: a liturgia hasonlatos lett a színházhoz, a hispán stage scenery beszivárgása igen erős. Ráadásul szekuláris, utcáról bekerülő melódiák adták a betétdallamokat, egyenesen megfogalmazott cél volt az, hogy a közönség érzelmeit felkeltsék, lábukba a mozgást behozzák

Mielőtt bárki szemöldöke felszalad, emlékezzünk arra, hogy pár évtized, és láthatunk ilyet a régi Európában is. Caresana miséjében a Tarantella teljes pompájában fog tündökölni, rögtön néhány évtizeddel azután, hogy lekerül a tiltott táncok listájáról. 

És még ehhez járul a contrafactum szinte állandó jelenléte, amely itt is új darabokat hozott létre meglévő mesterművekből.
Tehát a kavalkád teljes.


A lemez felépítése ennek megfelelő, egy igazi mexikói mise. Andrew Lawrence King – neve egyet jelent azzal, hogy hárfa. Egy hardcore hárfa-szakértő és talán a legjobb hárfa-előadó a mai régizenében. 


A hangszerelés lenyűgöző, a szólisták között Clara Sanabras, olyan hanggal, mintha egyenesen beleszületett volna ebbe a zenébe. És ott lépked a szobában, nagyon erős jelenléttel, lévén a lemez SACD, csak kell egy jó lejátszó-szisztéma.


Az Ego Flos Campi, Padilla miséje az alap, amely az őshazából, Malagából származik, még a nagy utazás előttről. 
Paródia-mise. 
Ez kissé félrevezető, mert szép nyelvünk itt olyat vett a hátára, ami nem oda tartozik, vagyis a paródia eredeti jelentése az utánzás, mindenféle humor vagy él nélkül, tehát Padilla régi, ma már elveszett motettákat dolgozott fel, ezek darabjaiból áll össze a mű. A szólamok új ellenpontokat kaptak, a tagolás és a ritmus is változott, most az a furcsa, sőt, elképesztő helyzet áll elő, hogy fekete Afrika letűnt nagy civilizációinak utolsó, ma már kifejthetetlen maradványa itt bukkan fel, a mai Mexikóban, egy colonial katedrális Nagyhét alatti miséjének ritmusdíszítésében…az a döngő-pumpálás a hárfaszólam alatt, az tényleg nem hagy békén.


És az egészet körbeszövi a régi spanyol táncok újvilági inkarnációja, a Jácaras, eredetileg Xacaras, szöveggel és heti megújulással; Gaspar Sanz tabulatúrájából ismerős gitárdarabok és Ribayaz gyűjteményében lejegyzett hárfaszólamok. 


És nem maradhat ki a híres Marizapalos, a híres madridi színésznő románca sem, pedig lehet, hogy akkoriban már betegen és kolostorban sínylődött, de amelyet még ma is énekelnek az utcasarkokon, emlékezve arra, hogy királyok térdeltek a díva előtt, és egy egész operaházat kínáltak egyetlen éjszakáért….


Nyilván van hárfa variáció-sor, ráadásul pont erre a dallamra, Differencias sobre marizapalos, telve kromatikus oldalléptekkel és áradó szépséggel.


Hogy mi történt a zenei, vagy akár a spirituális lényeggel, itt, Mexikóban? 
Az egyháztörténet jó nagy kanyarokat vett odaát Európában, északon a protestantizmus előretörése megállíthatatlannak tűnt, zenei lenyomata sajnos ma is meghatározó. Egy harmadik, vagy sokadik út szerint, a Spanyol Birodalom zászlaja alatt, itt, az Újvilágban nagyon erős keveredés történt, melyből az Egyház igazából megerősödve került ki, annak ellenére, hogy gyarmatosításról van szó, minden erőszakosságával együtt. 


Mert ez az olykor észvesztően tarka kirakodóvásár, ez a sok színes dallam, forma és ritmus, úgy tűnik, még közelebb hozta az igazi hitet és Jézus követését. Minden sokkal őszintébb lett. Nincs hömpölygő dagályosság. Nincs szigorúság és nincs a fúga kietlen művészete. Igazi átélés van. 


És öröm, vagy akár bánat - valahogy jobban elhisszük az egészet. 

Hitelesítés történt – nyelvünk metafizikája itt igen szép. Mert hitelesek lettek. Mint azok a súlyok, amellyel beállítanak egy mérleget, hogy jól mérjen.


Mármint, hogy az igazat mutassa.
Pont, mint ez a lemez.




Feltétlen ajánlott.






_______________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14